Növekedés és likviditás-menedzsment

Az utóbbi években rendkívüli módon felerősödött a vállalkozásokban az aktív pénzügyi menedzsment iránti igény. A vállalatok életét erősen befolyásoló pénzügyi döntések a felső szintű vezetés érdeklődésének homlokterében állnak, hiszen az alaptevékenység biztosítására, fenntartására, átalakítására meg kell teremteni a pénzügyi hátteret.  A pénzügyi menedzsment tevékenysége ily módon jelentősen meghatározza a cégek jelenét és jövőjét.

Számos szakértő foglalkozott már a fenntartható vállalati növekedés kérdéseivel. A magyar gazdaság esetében ez a téma jelenleg igen időszerű, hiszen a valószínűsíthető általános gazdasági növekedés vállalati szintre is lebontható. Magyarországon a legnagyobb növekedést befutó kis- és közepes vállalkozások vannak túlnyomó többségben jelen. A túlságosan gyors növekedés a vállalatoknál a tapasztalatok szerint előbb-utóbb likviditási problémákhoz vezethet, aminek a piacon sikeresnek tűnő cég szinte léggömbszerű kipukkadása, eltűnése lehet a következménye. Sok esetben a vezetők értetlenül állnak az események előtt, mivel az árbevétel, a nyereség gyors emelkedése mindenképpen a sikert tükrözi számukra.

A túlzottan gyors felfutást, a növekedés ésszerű szintre való leszorítását legkevésbé a marketing- illetve kereskedelmi vezetők hajlandók elfogadni, akik sikerük mércéjének elsősorban az értékesítés volumenének növekedését látják. A vállalaton belül a leginkább óvatos, konzervatív nézeteket vallók a pénzügyi, számviteli szakemberek. Kritikaként felvethető azonban, hogy az óvatosság mögé rejtett elképzeléseik bizonyos kényelmi szempontokat is jelentenek, hiszen egy kevésbé offenzív piaci stratégia sok esetben a pénzügyi vezetők „gondtalanabb” életét is jelenti.

A tulajdonosi érdekek optimális érvényesítése, a vezetés legjobb teljesítménye, mint az élet más területein, itt is az arany középutak meglelésével érhető el. Másképpen fogalmazva azt is mondhatjuk, hogy egy-egy vállalat növekedése nem determinált teljes egészében a múltbeli adatokból következően, hanem jelentősen változtatható a pénzügyi vezetés megfelelő szintű működése mellett.

Ez talán kevésbé meglepő, hiszen a gyakorlatból ismert módon, korábban rossz teljesítményeket felmutató cégek sikeressé váltak vezetésváltás következményeként, ami általában a pénzügyi vezetés szemléletváltozásait is megkövetelte.

A szakirodalom sok esetben a sajáttőke-arányos eredményt valamint a nyereség-visszatartási hányadot írja le, mint a fenntartható növekedést meghatározó tényezőket, implicit módon ezek időbeli változatlanságát feltételezve. Véleményem szerint ez a felfogás több szempontból is torz következtetéseket von maga után. Egyrészt szinte a pénzügyi vezetés tehetetlenségét feltételezi, másrészt jelentősen eltekint a vállalati teljesítmények időbeni dinamikájától, ami a jelenbeli helyzet analízisének fontosságát szorítja háttérbe. Mivel a túlzottan gyors növekedés likviditási kérdésekben szokott problémát okozni, a gondok átvilágítását nem elegendő a mérleg szerinti eredmény (azaz a visszaforgatott eredmény) vizsgálatára visszavezetni. Figyelmünket sokkal inkább a vállalat pénzáramlásának (cash flow-jának) egészére kell irányítanunk.

Ha egy vállalkozásban a pénzügyi tőkeáttétel nem változik, azaz a kötelezettségek és a saját tőke aránya változatlan, akkor a tőkeszerkezet lejárati struktúrája a vállalatot nem sodorja pénzügyi veszélyhelyzetbe, vagyis a források esedékessége a likviditási elvárásoknak eleget tesz.
A vállalati vezetőknek tehát ezeken a kereteken belül kell megtervezni a várható pénzfelhasználásokat és kell megteremteni az ehhez kellő pénzforrásokat.

Ha a fenti összhang a keretfeltételek fenntartásával sem jöhet létre, akkor be kell látni, hogy a vállalat növekedése nem fenntartható idegen tőke bevonása, azaz a tulajdonosi kör bővítése (tőkeemelés) vagy az eladósodottság fokozása nélkül. Ezen kívül érdemes még átgondolni, hogy hol lehetnek tartalékok a vállalati vezetés kezében.

Lehetőségek rejlenek a tulajdonosi részesedések egy részének, vagy egészének a ki nem fizetésében, az adózás és kamatfizetés előtti eredmény és az árbevétel arányában, az eszközállomány forgási sebességében, a hitel és a saját tőke arányában.

Tehát levonhatjuk a következtetést, hogy a pénzügyi menedzsment feladata nem a mutatók mechanikus levezetése, hanem a pénzfolyamatok alakulásába való beavatkozás, ami a vállalat gazdasági sikereinek fontos előfeltétele.

Juhászné Horváth Erzsébet

RND Üzletviteli Kft.