A kis- és közepes vállalatok csoportja nagyon fontos szegmense a magyar gazdaság fejlődésének, a versenyképesség vagy a munkaerőpiac és a magyar háztartások helyzetének alakulása szempontjából. Nemcsak e vállalati szektor jelenlegi gazdasági teljesítménye, a foglalkoztatottságban és az aggregált exportban játszott szerepe döntő, de a magyar gazdaság versenyképességében, dinamizmusában játszott szerepe is.
Ahhoz, hogy a magyarországi kis- és közepes vállalati szektor üzleti helyzetét, kilátásait és e cégek üzleti helyzetét befolyásoló tényezőket reálisan ítélhessék meg 312 céget vizsgáltak.
A cégek 77,1 %-a teljes egészében magyar tulajdonosok kezében van, 8,7 %-uk részben és 14,2 %-uk egészében külföldi tulajdonban van. A cégek 54 %-a csak belföldre szállít és 33,1 %-uk az árbevétel kevesebb mint felét, 12,9 %-uk pedig többségét Magyarországon kívül értékesíti.
Az exportáló cégek 87 %-a szállít az EU más országaiba, és 57%-uknál az értékesítés több mint fele unión belüli exportból származik.
A vizsgált témához a konjunktúra figyelembe vétele is szükséges:
- Kapacitáskihasználás: A kapacitáskihasználás növekedése legnagyobb mértékben a kisebb (20-49 főt foglalkoztató) cégeket jellemezte, miközben a többi cégre inkább a változatlan kapacitáskihasználás volt a jellemző.
- Rendelésállomány: Megfigyelhető, hogy a kisebb cégek inkább alacsonyabb, a nagyobbak pedig, magasabb rendelésállományról számoltak be: Az is megfigyelhető, hogy az export és a külföldi tulajdon arányának növekedésével nő a magas rendelésállománnyal rendelkező cégek aránya is.
- Termelési szint és üzleti helyzet: A termelési szint növekedését a cégek szinte egyöntetűen és hasonló arányokban érzékelték, egyedül az export orientáció szerint mutathatók ki számottevő különbségek. A termelési szint emelkedésével azonban ellentétes képet kapunk, ha a jelenlegi üzleti helyzetről kérdezzük a cégeket, folytatódott, sőt erősödött a jelenlegi üzleti helyzetre vonatkozó romló tendencia.
- A létszám és a beruházások várható alakulása: a cégek túlnyomó többsége továbbra is a foglalkoztatás változatlanságában gondolkodik, másrészt a belföldre termelő cégek terveznek nagyobb arányban létszámbővítést, ahol egyébként leginkább az üzleti helyzet romlására számítanak. A beruházási aktivitás várható alakulása sem áll összhangban a létszámfelvételi szándékok módosulásával, ugyanis a cégek inkább az előbbi további gyengülését várják és idén magasabb a beruházásokat csökkenteni (30,6%), mint növelni (23,9%) szándékozó cégek aránya.
Fizetési fegyelem, fizetési határidők, lánctartozás
Több, a magyar vállalati szektorra vonatkozó megfigyelés, vállalatvezetői vélemény egybehangzó megállapítása szerint a magyar gazdaságban az utóbbi egy-másfél évben megnőtt a késedelmes fizetés gyakorisága és ezzel a szállítói hitelezés és a lánctartozás jelensége is elterjedtebbé vált.
A lánctartozás jelensége és a fizetési fegyelem:
A KKV-k közel 53%-a az elmúlt 12 hónapban azért nem tudott fizetni szállítóinak időben, mert nekik sem fizettek vevőik határidőre vagy is érintette őket a lánctartozás. Ez a tény önmagában alátámasztja a lánctartozás jelenségének meglehetősen nagy elterjedtségére utaló véleményeket a magyar vállalati szektorban, különösen a KKV szektor cégei körében. Másrészt e jelenség növekvő intenzitását is megerősítik a kapott adatok: a cégvezetők 44,8%-a szerint az elmúlt negyedévben nőtt a lánctartozás gyakorisága, miközben csak 7,6%-uk számolt be csökkenésről.
A lánctartozás előfordulása a vállalati jellemzők között a cégek nagyságával és ágazati hovatartozásával áll statisztikailag szignifikáns kapcsolatban. A kisebb cégekre számottevően nagyobb arányban (64%-uknál) fordult elő ez, míg a nagyobb – 100-249 főt foglalkoztató – KKV-k 42%-ánál
A másik szignifikáns összefüggést gazdaság ágak szerint láthatjuk.
A szakértők az építőipart emelik ki e téren: az építőipari cégek 65%-át érintette a lánctartozás az elmúlt évben, míg a gazdasági szolgáltatásba tartozók 40%-át.
A lánctartozás jelensége leginkább a belföldi piacra termelő cégek körében növekedett: 47-48%-ánál, míg a döntően exportra szállító cégek 29%-ánál.
A lánctartozás egyik elindítója kétségtelenül a vevő oldalon jelentkező késedelmes fizetés. Ezt a jelenséget több mutatón keresztül lehet vizsgálni. Egyrészt a késedelmesen fizető vevők és a késedelmesen beérkező árbevétel arányával, másrészt azzal, hogy a megfigyelt cég legfontosabb vevője esetében milyen gyakran fordult elő a késedelmes fizetés.
Átlagosan a cégek vevőinek 37%-a késett több alkalommal az elmúlt félévben és az árbevétel 34%-a érkezett be legalább egy héttel a fizetési határidő lejárta után. A legfontosabb vevő esetében sem elhanyagolható e jelenség előfordulása: a cégek 8,4%-ánál mindig, 19,7%-ánál gyakran, 28,%-ánál ritkán és 43,4%-ánál soha sem késik a legfontosabb vevő fizetési kötelezettségeinek teljesítésével.
A fizetési késedelem a leggyakoribb a magyar tulajdonban lévő cégek vevő körében, és e cégek, valamint a kizárólag belföldre szállítók kapják árbevételük legnagyobb arányát késve.
Megegyezően az előbb kimutatott eredményekkel az építőiparban a legnagyobb arányú a késve kapott árbevétel (ennek átlaga meghaladja az összes árbevétel 45%-át, a medián érték pedig 50%), de a feldolgozóiparban sem elhanyagolható és átlag feletti arányt kapunk (36%, 20%-.os medián érték mellett). Lásd a 23. ábrát.
Érdemes még szót ejteni arról is, hogy a legnagyobb vevők közül melyeknél fordul elő gyakrabban a késedelmes fizetés. Ez jelenség nincs szignifikáns összefüggésben sem azzal, hogy milyen hosszú távú vevő-eladó kapcsolatról van szó, sem azzal, hogy az eladó mennyire van kiszolgálva a legnagyobb vevőnek, mekkora az utóbbi részesedése az eladó összes eladásain belül. Inkább a legnagyobb vevőnél a vállalatirányítás, a tulajdonosi struktúra (corporate governance) játszik ebben szerepet. Gyakrabban fordul elő késés a magyarországi, mint a külföldi székhelyű cégeknél és gyakrabban a magyar tulajdonban lévőknél, mint a külföldi tulajdonúaknál
A fizetési határidők:
A fentiekkel összefüggésben nem mindegy, hogy milyen fizetési határidők mellett jön létre a késedelmes fizetés. Ezért azt is meg kell vizsgálni, hogy a legnagyobb vevő milyen minimális és maximális határidők mellett fizet a partnerének és ez utóbbi milyen minimális és maximális határidők mellett fizet legfontosabb beszállítójának. A legnagyobb vevők átlagosan 25-46 nap között fizetnek a KKV-knak, ami átlagosan 36 napos fizetési határidőt jelent, míg az utóbbiak 13-46 nap közötti határidővel fizetnek 30 napos átlagos fizetési határidő mellett.
Ezek szerint az eladói oldalon a KKV-k átlagos fizetési határideje mintegy öt nappal hosszabb, mint a vevő oldalon. A medián értékeket összehasonlítva ennél nagyobb közel 7 napos különbséget kapunk.
Ez azt jelenti, hogy a KKV-k ennyi napi termelést kell, hogy többletként finanszírozzanak, mivel vevőiktől ennyivel később kapják meg az eladott áruik, szolgáltatásaik értékét, mint ahogy beszállítóiknak fizetniük kell a vásárolt termékekért és szolgáltatásokért. Ez a helyzet – ha a vevők betartják a fizetési fegyelmet, akkor is – önmagában krónikus likviditási problémákat okozhat, és elindítója lehet a KKV-k késedelmes fizetéseinek. Ezzel tartozási hullámot indíthat el a KKV-k vevői oldalán lévő cégek körében.
Másrészt az eladói oldalon megjelenő fizetési határidőket a KKV-k igyekeznek a vevői oldalon (a szállítóik felé) is érvényesíteni. Ezt támasztja alá, hogy szignifikáns pozitív összefüggés mutatható ki a legfontosabb vevőnek és magának a cégnek a fizetési határideje között (r = 0,351 p < 0,001).
A legfontosabb vevő fizetési határidőinek nagysága nagymértékben összefügg e vevő jellemzőivel. A fizetési határidő arról a piaci kapcsolatrendszerről ad információt, amelyben az adott cég működik.. Ha magyarországi székhelyű cégről van szó, akkor rövidebb (átlagosan 34 nap), ha többségében külföldi tulajdonban lévőről, akkor hosszabb fizetési határidőre (átlagosan 47 nap) számíthat a cég
Másrészt, ha a cég kizárólag külföldi tulajdonban van, akkor a legfontosabb vevője rendszerint hosszabb határidővel fizet (45 nap), mint a vegyes tulajdonban lévő, vagy magyar tulajdonú cégeké (átlagosan 41 és 34 nap). A feldolgozóiparban számottevően hosszabb az átlagos fizetési határidő (átlagosan 41 nap), mint a szolgáltatásoknál (átlagosan 26 nap).
Az export árbevételen belüli arányával együtt nő a fizetési határidő hossza is.
A fizetési határidők azonban nem függetlenek a késedelmes fizetés gyakoriságától. De nem a rövidebb fizetési határidőkhöz kapcsolódik gyakrabban késedelmes fizetés, mint azt előzetesen várni lehetne, hanem éppen fordítva: a hosszabb fizetési határidővel szerződő vevők késnek a leggyakrabban (Lásd a 30. ábrát).
A legfontosabb vevő és az eladó cég fizetési határideje közötti összefüggések abban is megmutatkoznak, hogy az utóbbi számottevően eltér a legfontosabb vevő jellemzője szerint.
Azoknak a cégeknek a fizetési határideje hosszabb, amelyeknek a legfontosabb vevője külföldi székhelyű, vagy külföldi tulajdonú cég (átlagosan 39 és 37 nap), mint amelyeknek a legfontosabb vevői magyarországi vagy magyar tulajdonban lévő cégek (átlagosan 28 nap). Ha a cégben magasabb arányú a külföldi tulajdon aránya, akkor a cég hosszabb fizetési határidővel fizet legfontosabb beszállítóinak
A feldolgozóiparban fizetnek a KKV-k leghosszabb határidővel (átlagosan 33 nap) és a gazdasági szolgáltatásoknál legrövidebbel (átlagosan 24 nap). A döntően exportáló cégek beszállítóiknak lényegesen hosszabb határidővel fizetnek (átlagosan 38 nap), mint a kizárólag belföldre termelők (átlagosan 26 nap).
A fentiekből kirajzolódó kép szerint, ha a legfontosabb vevő külföldi tulajdonban van, illetve a cég döntően külpiacra szállít, akkor az e cégnek beszállítók hosszabb fizetési határidőre kell, hogy számítsanak, miközben a magyar tulajdonú, illetve belföldi székhelyű cégek között 5-10 nappal is rövidebb fizetési határidő a szokásos.
Ebből az összefüggésből következik, hogy a külföldi tulajdonnak a magyar vállalati szektorban való térnyerése, illetve az exportáló cégek arányának bővülése és az export árbevételen belüli súlyának növekedése egyaránt a fizetési határidők növekedését eredményezi. Ez a természetes fejlődési folyamat tehát óhatatlanul feszültséget indukál a csak belföldre termelő (magyar tulajdonban lévő) és az exportáló (külföldi tulajdonban lévő) cégek üzleti kapcsolataiban, az előbbieket arra kényszerítve, hogy vagy finanszírozzák a fizetési határidők különbségeiből adódó terheket, vagy (lánctartozást indukálva) áthárítsák ezeket beszállítóikra.
A fizetési határidők és a fizetési fegyelem megszegése közötti pozitív irányú összefüggést közvetlenül is megragadhatjuk a legfontosabb vevő fizetési fegyelmének és a legfontosabb beszállítóknál érvényesített fizetési határidők összevetésével: ha rosszabb egy cég legfontosabb vevőjének fizetési fegyelme, akkor hosszabb fizetési határidővel kénytelen szállítani a beszállító a cégnek.
Fizetési fegyelem, fizetési határidők, likviditási válság és lánctartozás:
A vevők fizetési fegyelme, a lánctartozás jelenségköre mellett meg kell vizsgálni, hogy maguknak a cégeknek milyen a fizetési fegyelme és mennyire jellemző rájuk a késedelmes adófizetés, illetve mekkora körben fordultak elő náluk likviditási válságok. E jelenségek bemutatása, illetve a közöttük adódó összefüggések vizsgálata szükséges ahhoz, hogy teljesebbé tegyük a lánctartozás jelenségkörének elemzését.
Az eredmények szerint a KKV-k közel felénél fordult elő (47,5%), hogy legalább egyszer késve fizetett az elmúlt egy évben beszállítóinak. Amely cégeknél előfordult ez, ott átlagosan 17 alkalommal fizettek késve, a medián pedig 6-7 alkalom közé esett. Az elmúlt évben a KKV-k 9,7%-a fizette be legalább egyszer késve a TB járulékot, 11%-uk fizetett késve valamilyen adót és több, mint harmaduknál (36,8%) fordultak el likviditási problémák (lásd a 10. táblázatot).
A késedelmes fizetés és a likviditási problémák megjelenése a KKV szektoron belül leginkább a kisebb (20-49 főt foglalkoztató) cégeknél jelentkezik: 60,4%-uk fizetett késve legalább egyszer a szállítóknak és 52%-uknál fordult elő legalább egyszer likviditási gond, miközben a nagyobb cégeknél (100 – 249 főt foglalkoztatóknál) a megfelelő arányok 42,2% és 25,9% voltak. A likviditási problémák sokkal kevésbé érintették a 100%-ban külföldi tulajdonban lévő cégeket (21,4%) mint a KKV szektor egészét. A KKV szektoron belül a feldolgozóipari cégek és az exportálók adózási fegyelme a leggyengébb: a feldolgozóiparban a KKV-k 15%-a késett a TB vagy adók megfizetésével, a nagy arányban exportálók 21%-a fizette be késve legalább egy alkalommal a tb járulékot.
Nézzük meg ezek után a legfontosabb vevők késedelmes fizetése, a cég fizetési fegyelme, a likviditási problémák és a lánctartozás előfordulása közötti összefüggéseket. Négy hatást vizsgáljunk: egyrészt a legnagyobb vevő irányából érkező hatásokat (fizetési határidők és fizetési fegyelem), másrészt azt, hogy az EU adószámmal rendelkező, áfát visszaigénylő, exportáló cégek kiutalás előtti általános ellenőrzése – a Draskovics hatás – mennyire befolyásolta a cég likviditását, harmadszor ezektől függetlenül adódó likviditási problémáknak a lánctartozás előfordulására gyakorolt hatását; végül pedig a legfontosabb vevő átlagos fizetési határidejének hatását.
Az eredmények arra vallanak, hogy a vevők fizetési késedelme valószínűbbé teszi, hogy maga a cég is fizetési késedelembe essen (r= 0,258) és likviditási problémákkal nézzen szembe (r = 0,309). A vevők késedelmes fizetése természetszerűen együtt jár a lánctartozás érvényesülésével is (r = 0,403). Egy cégnél a fizetési fegyelem megszegése szignifikáns pozitív kapcsolatban áll a késedelmes TB járulék-, és adófizetéssel (r=0,212 és r = 0,410).
E jelenségek mögött a cég likviditási válsága húzódik meg: mind a fizetési, mind az adózási fegyelem megsértése szoros kapcsolatban áll a likviditási problémák megjelenésével (r = 0,410, 0,272 és 0,333). A szállítók késedelmes fizetése pedig, jellemzően a vevők késedelmes fizetésével áll pozitív összefüggésben, vagyis az előbbit egy lánctartozási hullám tovaterjedéseként foghatjuk fel.
A TB késve történő fizetése gyakran a késedelmes adófizetés mellett következik be: ahol az egyik, nagy valószínűséggel a másik is előfordult (r=0,758) . Az adózási fegyelem megsértése is a likviditási válságok jeleként, vagy megjelenéseként fogható fel és ennyiben elősegíti a lánctartozás létrejöttét is. A likviditási problémák megjelenése a lánctartozás valószínűségét növeli: ha egy cég nem képes pénzügyi problémáit megoldani, akkor megnő annak valószínűsége, hogy nem fizet szállítóinak időben és így részese lesz a lánctartozási hullámnak.
A legnagyobb vevő fizetési határideje és a lánctartozás létrejötte között is szignifikáns pozitív kapcsolat mutatható ki: ezek szerint a legnagyobb vevő hosszabb fizetési határideje sebezhetővé teszi a cégeket a lánctartozási hullámmal szemben.
Az ÁFA kifizetések visszatartása – a Draskovics hatás – egyértelműen növelte a lánctartozás jelenségének elterjedtségét: minél inkább hatott negatívan a cégek likviditási helyzetére, annál valószínűbb, hogy a cég belekerült a lánctartozás által érintett cégek csoportjába.
A késedelmes fizetésnél, valamint a lánctartozás előfordulására való hatásoknál: egyrészt a késedelmesen fizető vevők arányát, másrészt a Draskovics hatás jelenlétét, harmadrészt pedig, az előbbi kettőtől függetlenül bekövetkező likviditási problémákat vesszük figyelembe, akkor azt tapasztaljuk, hogy mindhárom tényező szignifikáns pozitív hatással van (volt) arra, hogy a cég késedelmesen fizessen szállítóinak, illetve belekerüljön a lánctartozás által érintett cégek csoportjába. Különösen a Draskovics hatás erősségét kell aláhúznunk. A volt pénzügyminiszter nevével fémjelzett intézkedés radikálisan növelte a KKV-k körében a késedelmes fizetés és a lánctartozás elterjedtségét. Ha egy cégcsoportban azon cégek körében, amelyeket nem érintett a Draskovics hatás, a cégek 10%-a nem fizetett időben szállítóinak, akkor azoknál – az egyébként mindenben az előző cégekkel azonos jellemzőkkel bíró – cégeknél, amelyeket elért ez a hatás, már 35%-ra tehető a szállítóknak késedelmesen fizető cégek aránya.
A Draskovics hatást, bár lórúgásként érte a KKV szektort, és radikálisan megnövelte a késedelmes fizetés és a lánctartozás valószínűségét, egyszeri eseményként kell kezelni, amelynek lassan elhal tovagyűrűző hatása. Nem így a likviditási válságokat és a vevők késedelmes fizetését. Az utóbbiaknál figyelembe kell venni, hogy a likviditási válságok létrejötte némileg ritkább, mint az, hogy a vevők késedelmesen fizetnek a cégeknek. Az előbbi a KKV-k 36,8%-ánál, az utóbbi pedig, 83,5%-uknál fordult elő legalább egyszer az elmúlt 12 hónapban.
A vevők késedelmes fizetése különösen erős romboló hatást gyakorol az adott cég fizetési fegyelmére.
Azaz a lánctartozás egy olyan jelenség, amely erős önmagát erősítő tendencia mellett érvényesül.
Juhászné Horváth Erzsébet
RND Üzletviteli Kft.
Megjegyzés: A tanulmány 2007-ben készült!
Számos szakértő foglalkozott már a fenntartható vállalati növekedés kérdéseivel. A magyar gazdaság esetében ez a téma jelenleg igen időszerű, hiszen a valószínűsíthető általános gazdasági növekedés vállalati szintre is lebontható. Magyarországon a legnagyobb növekedést befutó kis- és közepes vállalkozások vannak túlnyomó többségben jelen. A túlságosan gyors növekedés a vállalatoknál a tapasztalatok szerint előbb-utóbb likviditási problémákhoz vezethet, aminek a piacon sikeresnek tűnő cég szinte léggömbszerű kipukkadása, eltűnése lehet a következménye. Sok esetben a vezetők értetlenül állnak az események előtt, mivel az árbevétel, a nyereség gyors emelkedése mindenképpen a sikert tükrözi számukra.
A túlzottan gyors felfutást, a növekedés ésszerű szintre való leszorítását legkevésbé a marketing- illetve kereskedelmi vezetők hajlandók elfogadni, akik sikerük mércéjének elsősorban az értékesítés volumenének növekedését látják. A vállalaton belül a leginkább óvatos, konzervatív nézeteket vallók a pénzügyi, számviteli szakemberek. Kritikaként felvethető azonban, hogy az óvatosság mögé rejtett elképzeléseik bizonyos kényelmi szempontokat is jelentenek, hiszen egy kevésbé offenzív piaci stratégia sok esetben a pénzügyi vezetők „gondtalanabb” életét is jelenti.
