Vajon az újonnan alapított (de novo) cégek a növekedés és a szerkezetváltás fő forrásai a szocializmus utáni magyar gazdaságban, vagy a privatizált állami vállalatok az utóbbi évek gazdasági növekedésének a motorja?
A rendszerváltás után jelentősen megnőtt a vállalkozások száma. Ennek több oka is volt. Hármat kiemelve:
- az egyik: a megszűnt állami nagyvállalatok miatti munkanélküliség,
- a másik: a nehéz helyzetben lévő vállalatok magánosítása,
- a harmadik: a rendszerváltás utáni kormány azt a képet igyekezett erősíteni, hogy az országban a magántulajdon túlsúlyával jellemezhető piacgazdaság épül.
1.1 Tulajdonszerzési stratégiák
A mai magyar nagytulajdonos vállalkozók két módon szereztek többségi tulajdont.
A szocialista vállalatok összeomlásával az akkori vezérigazgatók, igazgatók (túlnyomórészt MSZMP-tagok) áron alul vásárolták meg a válságban lévő állami cégeket.
A másik nagy csoport, akik a magánosítás során tettek szert nagyobb tulajdonra, alacsonyabb beosztásban dolgoztak, többnyire nem voltak tagjai az MSZMP-nek, de már a szocializmus idején magánvállalkozásba kezdtek és ezt vagy párhuzamosan végezték az állami szektorbeli állásukkal, vagy már akkorra elhagyták az állami szektort.
Akik kimaradtak a privatizációból, kivétel nélkül újonnan alapított kis- és középméretű vállalatok tulajdonosai lettek. Nehéz helyzetben voltak és csak lassan indultak növekedésnek
De nem voltak könnyebb helyzetben a magánkézbe került, volt állami vállalatok és gazdaságok tulajdonosai sem. Volt amikor az értékesítési gondok, volt amikor a behozatal gyors és váratlan liberalizálása váltott ki kedvezőtlen hatásokat.
A közepes méretű magánvállalkozók, az 1989-1992-es vállalkozásindításra serkentő, fontos tényezőnek vélték az új politikai rendszert, valamint a korábbi hátrányos megkülönböztetések (tudva lévő, hogy a szocialista rendszerben a vállalkozókat nem támogatta, sőt visszaszorította az akkori kormány) megszűnését.
A privatizált és az újonnan alapított vállalatok tulajdonosi stratégiái különböztek. A vállalkozók egyik részét különösen óvatos árupiac- és tevékenységváltás kísérte, a másik fele gyorsan és merészen módosította a vevők és a beszállítók körét.
Az új üzleti partnerek keresése viszont egyaránt jellemezte mind a két csoportot. Ennek következtében megjelentek a külföldi vagy vegyes tulajdonú vállalatok.
Több esetben találkozhatunk a beszállítói hátteret biztosító alvállalkozói hálózattal, amelynek viharos terjedését nemcsak a tőkehiány, de adózási előnyök is magyarázzák.
A vállalkozások első szakaszát a pénzkímélő módszerek alkalmazása, illetve a tartozások halasztása jellemezte. A második szakaszban viszont a tőkebevonás a terjeszkedés, bővülés egyik legfontosabb feltételévé vált. Ehhez finanszírozásra volt szükség.
A tulajdon működésének finanszírozási forrásai:
- Önfinanszírozás: Az önfinanszírozó vállalkozók a személyes fogyasztásuk visszafogását, a teljes nyereség befektetését, visszaforgatását a növekedés elengedhetetlen feltételének tekintik.
- Ingatlanforgalmazás: Gyors vagyonnövekedésre számíthatott, az aki a szocializmus utáni első években a vállalatok felvásárlása, feljavítása, majd menedzselése vagy jelentős árfolyamnyereséggel történő értékesítése mellett döntött.
- Tőkebevonás, tulajdonmegosztás: A tőkeemelés egyszerű formája a szakmai vagy pénzügyi befektetők bevonása. De volt olyan leleményes vállalkozó, aki a rövid lejáratú vállalatközi hitelekből növelte vagyonát.
- Termékfejlesztés, újítás: A növekedés fenntartásának fontos módja az új termékek fejlesztése és piacra dobása. Ez a vállalat növekedését befolyásoló új termelési-szolgáltatási ágazat, telep, üzem létrehozásához vezetett.
- Diverzifikáció – vállalatok felvásárlása: A diverzifikáció jellemző formája, amikor a vállalat vertikálisan terjeszkedik korábbi termék- vagy szolgáltatáspiacán. Máskor a hagyományos piacaikon részesedésüket sikerrel növelő vállalatok az ágazati határok átlépésével járó diverzifikációt használják a növekedés gyorsítására. Az ágazati határok átlépése a vállalat pénzügyi helyzetére, likviditására is jó hatással lehet. A diverzifikáció esetenként nem csak a forgalmat bővíti, de növeli a vállalat pénzügyi biztonságát, hitelképességét is.
- Külföldi terjeszkedés: Egyik formája a tulajdonszerzés (leányvállalat alapítása). A terjeszkedés fő szerepe a posztszocialista térség.
- Bankhitel: A legkézenfekvőbb megoldás a finanszírozásra. A privatizáció során a magántulajdonra szert tevők gyakrabban alkalmazták a bankoktól vagy más pénzintézetektől felvett kölcsönt, mint a magánszektorba korábban átlépők.
A vállalatok növekedését mérve, a nagyvállalkozók figyelemreméltó teljesítményt nyújtottak. Legtöbbje jelentősen növelte vállalata, vállalatai méretét.
A rendszerváltás első éveiben többségében kis- és középvállalkozók a kilencvenes évek végére jórészt nagy- és középvállalatok kizárólagos vagy meghatározó résszel bíró tulajdonosai lettek.. Néhány tízezer forint alaptőkével létrehozott vállalataik több száz embert foglalkoztatnak és több százmillió forintos, több milliárdos évi bevételt érnek el.
Hozzájárulásuk a GDP-hez, munkahelyteremtő teljesítményük sokkal jobb, mint a nagyvállalatoké.
A kis- és közepes méretű vállalatok napjainkra való csökkenő piaci részesedése és az átlagosnál visszafogottabb beruházási tevékenysége viszont fontos jelzés a magyar kormányzat számára, hogy a gazdasági szabályozás módosítása nélkül ennek a vállalatcsoportnak a helyzete a jövőben jelentősen romolhat.
Ha a kisebb vállalatok nyereségessége és ez által felhalmozási-beruházási képessége tartósan kisebb lesz, mint a nagyvállalatoké, akkor ez megszilárdíthatja a magyar gazdaság hagyományosan duális vállalatszerkezetét.
Juhászné Horváth Erzsébet
RND Üzletviteli Kft.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése